Miért a felelős kutyásokat büntetjük a felelőtlenek helyett?

Magyarországon egyre több olyan zöldterülettel, parkkal és közösségi térrel találkozunk, ahonnan a kutyásokat részben vagy teljesen kitiltják. A döntések hátterében sokszor ugyanaz az indok áll: kutyaürülék, póráz nélkül sétáltatott ebek, felelőtlen gazdák és lakossági panaszok.

A kérdés azonban jogos: valóban az a megoldás, hogy minden kutyást büntetünk, még azokat is, akik szabályosan, kulturáltan és felelősen tartják az állataikat?

Európa számos országában nem a teljes kutyás társadalmat korlátozzák, ha problémát tapasztalnak, hanem a szabályszegőkkel szemben alkalmaznak komoly szankciókat. Több helyen pontosan meghatározott kutyatartási szabályok, helyszíni bírságok, kötelező regisztrációk és szigorú ellenőrzések működnek. Írországban például a kutyaürülék közterületen hagyása 150 eurós helyszíni bírságot von maga után, amely bírósági eljárásig is fajulhat, ha nem fizetik be. Egyes szabályszegésekért akár több ezer eurós büntetés is kiszabható.

Szintén több európai országban működik kutyalicenc-rendszer vagy kötelező kutyaadó, amelyhez nyilvántartás, azonosíthatóság és felelősség kapcsolódik.

Az alapelv egyszerű: aki állatot tart, annak vállalnia kell a felelősséget is. Nem a kutya jelenléte a probléma, hanem a gazda viselkedése!

Magyarországon ezzel szemben gyakran az történik, hogy egy-egy problémás eset után egész parkokat, füves területeket vagy közösségi helyszíneket zárnak el a kutyások elől. Ez azonban nem oldja meg a valódi problémát. A felelős gazdák elveszítik a lehetőséget a kulturált sétáltatásra, miközben a szabályokat korábban sem betartó emberek magatartása sokszor változatlan marad.

Pedig a kutyatartás ma már nem egy szűk réteg hobbija!

Magyarországon nagyon sok ember életének része egy kutya, és sokan valódi családtagként tekintenek rá. Ebben a felgyorsult, sokszor magányos és feszültségekkel teli világban egy társállat jelenléte mentálisan is rengeteget jelenthet. Egy kutya rendszert adhat a mindennapoknak, mozgásra ösztönöz, társaságot nyújt, csökkentheti a magányosság érzését, és javíthatja az általános közérzetet.

Különösen sokat jelenthet ez az idősebb embereknek, akiknek egy kutya nemcsak társ, hanem kapaszkodó is lehet a hétköznapokban. Okot adhat arra, hogy elinduljanak sétálni, beszélgetésbe elegyedjenek másokkal, közösséghez kapcsolódjanak, és érezzék, hogy szükség van rájuk. Egy felelősen tartott kutya nem teher a társadalom számára, hanem sok esetben érzelmi támasz, életminőséget javító társ és fontos kapcsolat ember és ember között is.

A felelős gazdák azok, akik mindig felszedik az ürüléket, figyelnek másokra, pórázt használnak, és pontosan ugyanannyira zavarja őket a felelőtlen gazdák viselkedése, mint bárki mást.

A tiltás könnyű megoldásnak tűnik, de hosszú távon nem nevel. A következetes ellenőrzés és a valódi szankcionálás viszont igen. Ha valaki nem szedi fel a kutyája után az ürüléket, kapjon jelentős bírságot! Ha rendszeresen megszegi a szabályokat, legyenek további következményei. Ha veszélyezteti mások biztonságát, viselje a felelősséget.

A kérdés tehát nem az, hogy szükség van-e szabályokra. Természetesen szükség van. A kérdés az, hogy miért azok fizetik meg az árát, akik betartják őket???

Talán ideje lenne Európa több országának példáját követni, és a kollektív tiltások helyett a személyes felelősségvállalásra építeni. Mert nem a kutyák teszik tönkre a közterületeket, hanem azok az emberek, akik nem érzik kötelességüknek, hogy felelősséget vállaljanak értük.

A felelős kutyatartók nem kiváltságokat kérnek. Mindössze azt szeretnék, hogy ne ugyanazzal a mércével mérjék őket, mint azokat, akik miatt a problémák kialakulnak.