Interjú Láng Péter kutyatrénerrel

Nincs két egyforma kutya, ahogy két egyforma gazdi sem. De vajon hogyan találhatjuk meg azt a közös hangot, amelyre egy kiegyensúlyozott, boldog kapcsolat épülhet?

Legújabb interjúnkban Láng Péterrel, a Common Ground Dog Coaching alapítójával beszélgettünk a kutyanevelés kihívásairól, a gazdik leggyakoribb hibáiról és arról, miért fontos, hogy minden kutyához a saját személyiségének és igényeinek megfelelően közelítsünk.

Péter számára a mentett kutyák támogatása különösen fontos, ezért 15% kedvezményt biztosít az örökbefogadott kutyák gazdijainak a személyre szabott tréningprogramjai árából.

Olvassátok el a teljes interjút, és ismerjétek meg Péter szemléletét!

Instagram: https://www.instagram.com/commonground.hu/

 

Mi történik akkor, amikor a határtalan elhivatottság, a személyre szabott módszertan és a mentett kutyák iránti mély empátia találkozik közel két évtizednyi, vállalati kommunikációs gyakorlattal? Egy olyan kutyatréneri szemlélet születik, amely nem a sémákban, hanem a gazdi és a kutya közötti valódi, tiszta kommunikációban hisz.

Mai beszélgetőtársam Láng Péter, a Common Ground Dog Coaching alapítója, aki egyéni gazdi- és kutyatréningekkel segíti a budapesti és környékbeli kutyásokat abban, hogy az együttélés és a mindennapi séták feszültségmentesek és örömteliek legyenek. Péter saját mentett kutyáin – a néhai, minden csibészségre kapható Manón és mostani társán,a sokkal bizonytalanabb Millán – keresztül a saját bőrén tapasztalta meg, hogy nincs két egyforma kutya és nincs egyetlen üdvözítő recept sem.

A beszélgetésünk apropója pedig egy különleges kezdeményezés: Péter szívügyének tekinti a mentett állatok rehabilitációját és zökkenőmentes beilleszkedését az új családjukba. Ezért minden örökbefogadott, mentett kutyus számára 15% kedvezményt biztosít a személyre szabott tréningprogramjai árából, megkönnyítve ezzel az új közös élet kezdetét. Ehhez elegendő a gazdinak bemutatni az aláírt örökbefogadási szerződést.

Miért nehezebb ma a városi kutyatartás, mint régebben volt? Miért hibás a berögzült behívási reflexünk, és hogyan épül fel egy 100%-ban egyénre szabott tréning? Fogadjátok szeretettel Láng Péterrel készült interjúnkat!

 

Melyik volt az a pillanat vagy eset, amikor rájöttél, hogy neked a kutyákkal és a gazdáikkal kell foglalkoznod?

Nem pillanat, vagy eset volt, de egy nagyon konkrét, mindössze 6 kilós oka van annak, hogy mi most itt beszélgetünk.

Kis testű, Jack Russell keverék, fekete bundával, mogyoróbarna szemekkel. 6 kilónyi kutyatestbe szorult 60 kilónyi akarat és furmány és ravaszság. Mi pedig mindent elrontottunk a nevelésével kapcsolatban az elején, amit csak lehet - ez persze csak akkor derült ki, amikor már totál kezelhetetlen volt Manó, és elmentünk vele kutysuliba. Kijártunk vele egy alap- és egy középfokú tanfolyamot, és rengeteg dolgot tanultunk meg róla, de főleg magunkról. Amikor vége lett a sulinak, én úgy éreztem magam, mintha egy olyan könyvet olvasnék, aminek egyszerűen nem akarom, hogy vége legyen. Úgyhogy munka mellett hosszú éveket töltöttem önkéntesként különböző kutyaiskolákban, és jöttem rá amúgy arra, hogy minél többet tanulok róluk, annál világosabb, hogy mennyi minden van még, amit nem tudok, de akarok tudni.

Manó már több, mint két éve nincs. De persze nem bírtuk sokáig kutya nélkül, és így lett Milla, ő is mentett kutyus. Ég és föld. Tűz és víz. Mit mondjak még?
Manó mindennek is neki akart menni, felfalni, megharapni, szétszedni, Milla mindentől félt, legyen az egy lehulló falevél, vagy a saját árnyéka. De tényleg.
Saját magamon és a saját kutyáinkon keresztül is megtapasztaltam, első kézből, hogy mennyire másféle, másfajta nevelési módszerek vezethetnek eredményre egyik vagy másik kutyával, és hogy mennyire fontos, ha valaki konkrét, praktikus, kézzelfogható tanácsokkal látja el az embert.

 

Mi az az egy dolog, amit szinte minden gazdi ösztönből csinál, amikor a kutyája nem fogad szót, pedig pont az ellenkezőjét éri el vele?

Ha csak egy dolog lenne… (nevet) De viccet félretéve, talán két dolgot emelnék ki.
Az egyik a behívás. Elvan a kutya, szaglászik, játszik, bármi, a gazdi hívja, a kutya nem jön. Gazdi elindul a kutya felé, és hívja, hívja, szólongatja. Mindkettő rossz irány. A behívás, a gazdi hangja elvész az ingerekben, és a kutya szépen lassan megtanul nem reagálni rá.

A másik a pórázon húzó kutya. A gazdi pedig lohol a kutyája után, vagy repül utána, rángatja a pórázt. A kutya ebből két dolgot tanul meg stabilan: húzni jó, a gazdám pedig nem tudja, mit akar.

 

A mai városi/lakótelepi kutyatartás egészen más, mint 20 éve. Melyek most a leggyakoribb viselkedési problémák?

Picit messzebbről indítanék. A 20 évvel ezelőtti városi léthez képest manapság a kutyáknak, de amúgy nekünk, emberekenk is, sokkal több és többféle ingerrel kell megküzdenünk.

20 évvel ezelőtt ha valaki elment sétálni a kutyájával, nem találkozott nyolc robogós ételfutárral, három furgonos futárral és hat elektromos rollerrel. Amit ma a városi lét jelent, az egy hatalmas kognitív terhelés, egy ingercunami a kutyáknak. Szűk utcák, gyakran feszülő póráz, a szembejövő kutya is ugyanezekkel küzd, nem beszélve a gazdiról, több a pórázon acsarkodás, kitámadás más kutyákra.

A Covid elmúltával újra beköszönő, megsokszorozódó irodai napok sem könnyítették meg a gazdik dolgát. Hosszú időn át az volt a norma a kutyának, hogy gazdi mindig otthon van. Aztán ennek egyszercsak vége szakadt. És sokan nehezen viselik ezt közülük.

 

Nálad nincs sablon tanterv: hogyan veszed észre 10 perc alatt, hogy egy félős vagy épp túl pörgős kutyához milyen apró lépések kellenek a sikerhez?

10 perc alatt sehogy. És sablon tantervem ugyan van, de ez valóban csak egy sablon, egy sorvezető. Minden gazdinak elmondom az első alkalommal, hogy amennyire ez lehetséges, próbáljon tudomást sem venni arról, hogy ott vagyok. Csak sétálgatunk. Beszélgetünk.
Én pedig figyelek. Észreveszek dolgokat, apróságokat, amikre a kutya gazdája esetleg nem is gondolt, vagy nem tulajdonított neki jelentőséget. És kérdezek. Nagyon sokat kérdezek.
Aztán az óra végén, már otthon, nyugiban, összeszedek mindent, amit a gazdi elmondott magától, amiket láttam és megfigyeltem, és amilyen válaszokat a kérdéseimre kaptam, és nekilátok egy, konkrétan arra a kutya-gazdi párosra vonatkozó tanterv kidolgozásának.

 

Angol nyelven is oktatsz, sokan élnek ma már nemzetközi családban vagy expatként itt: igaz az, hogy a kutyának teljesen mindegy, hogy magyarul vagy angolul tanítod, amíg a testbeszéd tiszta?

A tiszta, következetes testbeszéd illetve a nonverbális kommunikáció következetes használatát nem lehet eléggé hangsúlyozni, ez igaz. És valóban, a kutyák sokkal jobban reagálnak ezekre a kommunikációs formákra, mint pusztán a szavakra.
A gazdik tanításával kapcsolatban tapasztalataim szerint mindíg ez jelenti a legnagyobb kihívást, ugyanakkor ha itt sikerül áttörést elérni, az már egy óriási fegyvertény.

A kérdésed másik felét illetően: azt nem mondom, hogy teljesen mindegy, magyarul vagy angolul tanítom-e a kutyának, hogy üljön le. Az elején nem célszerű keverni a két nyelvet.
De ha egy kutya már üzembiztosan tud ülni ‘magyarul’, utána fényévekkel könnyebb megtanítani neki, hogy a ‘sit’ ugyanazt jelenti, és ugyanaz az elvárás ilyenkor.

 

 

 

Még nem regisztráltál nálunk?

A portál teljes körű használatához regisztrálj!

Magánszemély vagy, de még nem találtad meg az oldalunkon a társad? Regisztrálj, hogy értesíteni tudjunk!

PetPals logó

Van egy szervezeted, ami kisállatmentéssel, - ápolással vagy örökbefogadással foglalkozik? Találj megfelelő gazdit a kisállataidnak!