Adolf

„Nekem inkább Dolfi, vagy még inkább Ady. Mondjuk nem költő, de
bizonyos érzékeid vagy inkább érzékszerveid azért meg tudja
érinteni, vagy inkább rágni ha akarja  Jó, jó, ez csak vicc volt

„Kissé” alulszocializált más kutyákkal szemben, de a minap egy
eset azt bizonyította, hogy nem reménytelen. Hajlamos vagyok azt
hinni, hogy a feszülő póráz Nála is csak ráerősít az esetleges
agresszióra. Ugyanis egyébként egy tündérpofa.

A hónak, egy játékkötélnek, egy labdának, (a kezednek ), úgy tud örülni, mint
egy kisgyerek. Életvidám, kíváncsi, borzasztóan kedves az
emberekhez, szófogadó, és általában simán tiltható. Ettől
függetlenül az említett hiányos nevelés miatt inkább egyedüli
kutyának ajánlanám, annak viszont tökéletes: felvidít ha szomorú
vagy, melléd bújik ha beteg vagy, netán fázol, és olyan okosan tud
nézni, hogy bármilyen tudományos teóriat megvitathatsz Vele. Társad
lehet sportban, pihenésben, alvásban, játékban, tudományokban. Mi
kell még?

A múltja valószínűleg nem volt felhőtlenül boldog, de ez a kutya
mégis töretlen optimizmussal néz a szemedbe, bizalommal fordul feléd
– igazán megérdemelne egy hasonló attitűdökkel rendelkező
Gazdit. A tökéletes kutya mindenkinek mást jelent ugyan, de biztos
vagyok benne, hogy Adolf az lehetne valakinek.

Pórázon egész szépen sétál, a kezdeti állandó harckészültsége
mára alábbhagyott, legutóbb már pl. Rajmund mellett is szépen,
nyugodtan sétált el pár méter távolságban. Ennek értékéből mit
sem von le az, hogy Rajmi mellett az emberek többsége is ugyanígy
tesz, csak mihamarabb legyen egy tisztességesnek mondható 20-30
méterre Tőle  A cicák kicsit idegesítik, de ez szerintem mindenkivel
megesik

Gyere, látogasd meg ezt a szuperkutyát és hagyd, hogy mosolyt
varázsoljon az arcodra”