Alíz

Sziasztok, Alíz vagyok. Egy nagyon jó kutya. És már tényleg itt lenne az ideje, hogy boldoggazdis életem legyen végre.

5 éves, ivartalan, oltott és chippelt nagylány vagyok, és már 3 éve várok egy Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei ebtelepen, türelmesen, némán, de minden nap egy kicsit összébb húzva magam a rács mögött. Mert én egy hálás kutya vagyok, aki akkor sem adta fel, amikor a világ minden kegyetlensége rám szakadt. Egy csatornában találtak rám két kicsi babámmal. Rettenetesen fáztunk, féltem, de próbáltam kitartani, ám hiába - őket elveszítettem.  De nem lettem zárkózott, hanem megmaradtam emberközpontúnak.

Minden nap, amikor meghallom az emberek hangját, reménykedem. Mert én még mindig bízom, hogy valaki meglátja, hogy én egy jó kutya vagyok.  A simogatásban megolvadok, a figyelmet kincsként őrzöm. Ha kinyílik a kennelajtó, már szaladnék! Mert én nem csak egy túlélő vagyok – én egy élni akaró kutya vagyok.

Most már nem akarok osztozni senkin. Egyedüli kutyaként képzelem el a jövőm, ahol egy ember végre csak engem szeret.  Megérdemlem a kanapét, a saját nevet, egy puha fekhelyet és a "Jó kislány vagy!" mondatot is. A reggeleket, amikor nem a rács mögött nézek ki a világra. Én készen állok. Már régóta.