Ámor

Én vagyok Ámor, egy még csak 1,5 éves srác. Egy árva, aki az utcáról került a gyepmesteri telepre, mikor még csak 11 hónapos volt.

Nem tettem semmi rosszat. Csak élni akartam.Azóta minden nap várom, hogy valaki meglásson bennem többet, mint egy számot egy listán. Várom, hogy észrevegye valaki a csillogást a szememben, a játékosságot a mozdulataimban, a szeretetet a szívemben. Mert én nem harcolni akarok, hanem ölelni. Nem bántani, hanem hozzábújni. Nem meghalni, hanem élni.

Borsodban sajnos rengeteg a kóbor, sérült, bántott állat. Én csak egy vagyok közülük.

De számomra minden nap egy újabb esély, hogy talán ma meglátnak. Talán ma valaki megsajnál, megosztja a történetem, vagy épp ő maga dönt úgy, hogy hazavisz.

Minden nap reménykedem, de közben telnek a napok, és egyre közelebb kerülök ahhoz a véghez, amit nem érdemlek.

Én egy kedves, barátságos, emberekkel és más kutyákkal is nagyon jól kijövő fiú vagyok. Még növésben vagyok, 26 kg voltam, mikor behoztak, és csak arra vágyom, hogy szerethessek és szeressenek. Nem kell sok: egy biztonságos otthon, egy esély, egy család.

Ne hagyjátok, hogy egy ártatlan kutya élete véget érjen.

Segítsetek! Ha te nem tudsz befogadni, kérlek, oszd meg a történetem. Lehet, hogy éppen a te megosztásod juttat el ahhoz az emberhez, aki a megmentőm lesz.