Baba

A nyakamban még ott a múlt nyoma… a lánc, ami belém nőtt, mintha örökre fogva akart volna tartani. De én még mindig hiszek. Hiszek abban, hogy valahol van egy ember, akinek a keze már csak simogatni fog. Sziasztok! Én vagyok Baba – egy kisebb, közepes testű kutyalány, kb. 3 éves. Nemrég még rossz helyen éltem, láncon, elhanyagolva… Aztán egyszer csak minden sötét lett, és felakadtam egy bokorra. Fájt, féltem, és csak remélni tudtam, hogy valaki rám talál. És megtörtént a csoda. Most már biztonságban vagyok, de a lelkem még gyógyul. Emberekkel nagyon kedves vagyok, csak kicsit félénk — ha lassan közelítesz, odabújok, és halkan sóhajtok egyet, mert tudom, hogy most már jó.

Más kutyákkal sincs bajom, békés vagyok, csendes, hálás minden percért, amit szeretet vesz körül. Oltásaim folyamatban vannak, chipet is kapok, és csak egy igazi otthonra vágyom. Egy helyre, ahol nem bántanak, ahol van egy saját kis fekhelyem, egy kéz, ami megsimogat, és egy szív, amihez tartozhatok.