Collin

A nevem Collin. Kb. 3 éves, szomorú szemű, kan kutya vagyok. A testem nagy és erős, de a lelkem sír, a szívem apró darabokban... Pár hónaposan, még kajla kamaszkoromban egy traktoros talált rám a határban, és megsajnált – nem akarta, hogy egyedül kóboroljak, ezért beadott ide, egy Borsod-Abaúj-Zemplén megyei ebtelepre. Akkor még senki nem gondolta, hogy évek múlva is ugyanitt leszek, rácsok mögött. Akkor még én sem gondoltam, hogy ilyen szomorú életem lesz, nem tudtam, hogy nem fogok kelleni senkinek... Mivel 2 éve itt élek, soha nem kaptam esélyt, hogy megtanuljam, milyen szeretve lenni.

Az emberekkel egyelőre bizalmatlan vagyok, de nem rosszindulatú! –, egyszerűen csak nem ismerem, milyen az, ha valaki valóban mellettem áll. Nem tudom, milyen az, ha valaki szeret, és milyen az, ha valakiben megbízhatok. Más kutyákkal a viszonyom nem ismert, mert nem volt sajnos lehetőségem igazi barátságokat sem kötni.

Én is vágyom egy otthonra… Csak egy ember kellene, aki látja bennem a lehetőséget, és türelmesen segít megnyílni. A szívem szeretne bízni, de kell egy ember aki megtanít rá... Kérlek, adj egy esélyt nekem – ne hagyd, hogy a szűk rácsok mögött érjen véget az életem!