Dalma

Sziasztok, Dalma vagyok. Igen, az a bizonyos 5 éves, ivartalanított, oltott, csipes szőrgombóc, aki már több mint 3 éve ül egy Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei ebtelep kenneljében, mert hát... Na, én nem vagyok az a „beléd szeretek első látásra” típus.

Sőt. 

Én nem rohanok oda minden jöttmenthez csóválva, hogy „Helló, én leszek a te kutyád!”.

Bocsi, de nekem több kell. Nekem idő kell.Én előbb lecsekkollak: jó vagy? Megbízható vagy? Nem csak ma tetszem neked, hanem holnap is, amikor mondjuk nincs kedved háromszor sétálni velem esőben?

Ha átmentél a vizsgán, akkor viszont jön a meglepi: kiderül, hogy én egy bűbájos, bújós, hatalmas szívű csaj vagyok, aki imádja a simit, csak eddig jól titkolta. 

Hogy miért ülök itt még mindig? Hát, mert nem vagyok egyszerű. Nem mindenkit viselek el, más lányokkal pláne nem barátkozom és a fiúk között is válogatok.

Na, nem úgy, mint egy szingli Tinder-profilos, de érted, válogatós vagyok.

És igen, nekem egy olyan gazdi kell, akinek nem kell más kutya, mert én egymagam pont elég vagyok egy teljes élethez. 

Szóval, ha valaki most azt gondolja, hogy „áh, túl problémás”, akkor igazából köszi, hogy eddig eljutottál az olvasásban, de akkor lapozz is tovább. Mert én nem leszek mindenkinek a kutyája.

Viszont ha valaki ott ül most a képernyő előtt, és érzi, hogy neki van türelme, szíve és ideje kivárni, amíg kibújik belőlem az igazi Dalma, akkor… Nos, neked írtam ezt a posztot.

Neked, aki nem riadsz meg attól, hogy egy kutya nem az első napon dobja rád a szívét.Neked, aki igazi társat keresel.Neked, aki érzed, hogy a legjobb dolgok azok, amikre várni kell. 

Szóval, ha még itt vagy, és mosolyogsz, miközben olvasol, akkor lehet, hogy épp rád várok 3 éve.