Demír

Demir vagyok…Nehéz leírnom a múltamat, mert minden emlék fáj.Volt valaha gazdám, volt, akinek hűséget esküdtem, de egyszer csak eltűnt, én pedig maradtam egyedül. Nem értettem, miért. Vártam, kerestem őket, minden autót megpróbáltam megállítani, néha kicsit erőszakosabban is a kelleténél, hátha ők ülnek benne…De soha nem jöttek értem.

Csak szaladtam, rohantam a kocsik után, mert hittem, hogy egyszer megáll valaki, akihez végre tartozhatok. Most végre nem kell többé félnem az utakon, nem kell üldöznöm a múltat.

De a szívem még mindig üres…Itt ülök egy Borsod-Abaúj-Zemplén megyei ebtelepen, és csak egyetlen vágyam van: hogy újra szerethessek valakit, aki nem hagy el soha többé. 

Egy fiatal, 4 éves, labbull jellegű nagyfiú vagyok. Emberekkel eleinte tartózkodó, hiszen a lelkem sérült, de bennem még ott a vágy, hogy bízni tudjak. De kis idő után megnyitom a szívem, pofimat boldogan teszem a simogató tenyérbe.

Más kutyákkal vegyes a viszonyom, a lányokkal jól kijövök, srácokkal még ismeretlen. Oltást és chipet is kaptam, hogy többé ne veszhessek el.

Én csak egy második esélyt kérek. Egy gazdit, aki megmutatja, hogy a szeretet nem múlik el, és aki mellett végre megnyugodhatok. Ha úgy érzed, te lennél az én emberem, kérlek, adj nekem egy otthont.

Ígérem, életem végéig hűséges társad leszek. 

https://www.facebook.com/nokillhungary/posts/pfbid0GXJPGrUqFSgb97S6tWCy8h7MUzhZ2bhDfT5uUShFaXMnyiebxmUNuCzZ65AwbCQTl