Kutya

Dino

Dino, az übermegacuki fiú .
Dino 2022 májusában lett PCAS védenc és egyben családtag. És hogy mi az ő története?

Csak a szokásos: végtelen aljasság egy emberi (vég)lény részéről.
Nehéz megmondani, melyik a mérhetetlenül nagyobb gonoszság: ha egy ártatlan állatot kivisz valaki jó mélyen az erdőbe, kiköti jó szorosan egy fához, hogy talán még elrágni se tudja béklyóját, így szinte zéró esélye lesz arra, hogy bárki rátaláljon és megmentse, tehát ott fog éhen-szomjan halni egyedül, anélkül, hogy bárki, aki számít, tudomást szerezne róla? Vagy az, ha kiteszik az út mentén, ahol látni fogják ugyan, de könnyen lehet, hogy a nem túl távoli jövőben elgázolják, és így kínhalál vár rá? Nem egyszerű eldönteni... 


De egy biztos: ily rút módon elárulni valaki hitét, hű szívét, aki számára sokszor ezek az emberek nyútjtják (vagy kellene nyújtaniuk, ugye) a biztonságot, a szeretetet, a teljes univerzum közepét, a legnagyobb bűnök egyike. Látni a bizalmat sugárzó szempárt, belenézni úgy, hogy tisztában kell(ene) lenniük ezeknek az árulóknak, hogy ezt a pillantást hamarosan maguk mögött hagyják örökre, és szinte biztosra vehető, hogy nemsokára végleg kihuny a csillogás azokban a szemekben, ám mégis megteszik, olyan mértékű gonoszság, amire ugyan vannak szavak, de azok nem tűrnek nyomdafestéket. 


Dino is csupán 2 éves koráig lehetett valamiféle "érték" úgynevezett családja számára. Valószínűleg mikor már nem volt cukimuki ölbekapható mütyürke, meg fiatalkán bohó volt, esetleg túl "sok" lett belőle, akkor megszületett egy életet megváltoztató és egy szívet apró darabokra törő döntés, hogy Dinonak nincs már helye ott. Így hát kötél került egy fiatal, élettől és energiától duzzadó lélek nyakába, és irány az erdő, hiszen az arra való, hogy megunt "szemetünket" odavigyük és otthagyjuk, legyen az gumiabroncs vagy tisztalelkű, érző élőlény...


Dino valószínűleg semmit nem értett, hogy mi ez a hirtelen jött kalandtúra és új világ, őt csak lenyűgözték az ismeretlen tájak, illatok, neszezések, élvezte a pillanatot és az itt és mostot. És mikor kiválasztatott számára az egyik stramm fa a rengeteg közepén, még akkor sem fogott gyanút, hiszen ő jó kutya volt, mit vétett, hogy ezt érdemelje azoktól, akiket ÚGY imádott? Majd amikor néznie kellett, ahogy a szeretett gazdája egyre távolodik, még csak arra sem véve a fáradságot, hogy elbúcsúzzon vagy visszanézzen, Dino biztosan sírva fakadt...

 Rángatta a kötelet, ugatott, vergődött, zokogott, könyörgött elkeseredésében és félelmében. Ám mindez hiábavalónak bizonyult, és ott maradt egyes egyedül a néma tájban...
Nem tudjuk, meddig kuporoghatott ott a fa tövében, meddig kellett néznie, ahogy kullancsok próbálják befúrni magukat bőre alá, meddig sírhatott, imádkozhatott, hogy jöjjön vissza "gazdája", mire valaki rábukkant...
Mikor végre buszunk menedékében volt, láttuk a hegeket, a szomorú szemeket, sérült fülét, amiből jó nagy darab hiányzott, és a seb látszólag magától hegedt be, az értetlenséget, hogy vajon mi rossz következhet még...? 


De szerencsére gyorsan felismerte a segítő szándékot bennünk, és hamarosan már különleges mosollyal ragyogtatott be mindent és mindenkit, és ez azóta is így van minden áldott nap! De ha épp nem ér fülig a szája, furcsa jelenségre lehetünk figyelmesek, mert akkor olyan képet tud vágni néhanapján, mint egy közepesen félelmetes Bond-gonosz, aki forral valami csibészséget... 
Ám amint visszaköltözik a mosoly pofijára, rögtön elolvad tőle közel és távol mindenki!


Ez a kutyafiú múltja ellenére emberrel nagyon cuki, helyéről egyfolytában Brigit, Máriát és Betty-t követi tekintetével ez a talán kicsit furcsa arcberendezésű srác, és etetésidőben nála első a simi, csak aztán jöhet a habzsidőzsi, ha Brigi már kiment a kennelből.
Más kutyával még nem próbáltuk, de eddig kennelen keresztül nem bizonyult senkivel problémásnak. Nagyon aktív, annak ellenére, hogy nem agarasan szilfid, szeret táltos paripaként nyargalászni fölsalá, ezért azt kívánjuk, hogy egy kellően fitt és sportos családba költözhessen mihamarabb, hogy végre számára is új fejezet nyílhasson az élet nagy könyvében, ami már csak és kizárólag mókából és kacagásból áll majd a világ lehető legtöbb szegletét megismerve! 

Facebook adatlapja: https://www.facebook.com/photo/?fbid=678770137619449&set=a.584639883699142

bővebben
bezár
Jelenlegi lakhelye:
Dino
További tudnivalói
Neme: hím
Életkora: 5 év
Ivartalanított: 2
Születési dátuma 2020.05.
Fajta keverék
Színe
Mérete közepes-nagy
Természete emberrel nagyon kedves, barátságos, más állatokkal még nem teszteltük
, nagyon energikus
Egészségi állapota oltott, chipelt, szívféreg negatív.
Örökbefogadása

A No Kill Hungary Mozgalom küzd az állatok életéért, különös figyelmet fordítva a gazdátlan, kidobott, vagy halálsor okra kerülő állatok mentésére. Vidra Betty és csapata az elmúlt 14 évben több mint 20.000 állat életét mentette meg, mindezt hatalmas elhivatottsággal és szeretettel. Munkájuk példaértékű minden olyan állatvédő számára, aki az állatok jogaiért és védelméért dolgozik. A NO KILL Mozgalom Hungary azt az eszmeiséget képviseli, hogy minden már élő, megszületett, egykor gazdás, kidobott, vagy gazdátlan állatnak joga van az élethez.

Kapcsolat: nokillhungary@gmail.com

Központi facebook link: https://www.facebook.com/nokillhungary

A szervezet további árvái: https://www.petpals.hu/no-kill-hungary

Sokat segítetek nekünk, ha jelzitek a menhely felé, hogy nálunk találtatok rá a kiszemelt állatra! Köszönjük - a PetPals csapata! 

Fotók
Jelenlegi lakhelye