Iván

Iván, a lököttesen rohangálós fekete csillogás  Napjai is igencsak meg voltak számlálva, mikor 2022. október 11-én a kennelajtó végre nagy döndüléssel kinyílt előtte immár végleg, és huss, pillanatok múlva ez a szépfiú már ott sem volt, minden rettegve töltött perc a múlté lett, már csupán a mi lelki szemeink előtt peregnek le a szívszorító emlékképek, ha visszagondolunk erre az időszakra. 

2022 szeptemberében érkezett a hír, hogy az egyik borsodi gyepmesteri telep üzemeltetője sarokba lett szorítva a képviselő testület által, miszerint a 45 napon belül nem szabaduló kutyákat LE KELL ÖLNI. Vitának, józan észnek, meggyőző érveknek helye itten nincs, ez így lesz, és kész, 9 ember lett élet és halál ura egy nagyjából 9000 főt számláló településen. 

Ezek az emberek szentül hiszik, hogy ez az egyetlen megoldás a kóborkutyák problémájára, ami (lássuk be) pusztán egy alig tapadó, nagyjából 2 négyzetmilliméteres ragtapasz egy nyílt törésen, ha szabad ilyen hasonlattal élnünk. 

Sajnos még mindig túl sok az olyan helység, ahol a megelőzés gondolatszikrája még csak fel sem merül, az, hogy a gyökerénél kellene beavatkozni, ott kellene megoldást kínálni, nem talál értő, befogadó fülekre, ahogy pl. a lakossági ivartalanítási és ismeretterjesztési programok üzenete sem jut be valahogy a megfelelő fejekbe...

Mert arrafelé egy állat élete még egy rongy értékét sem közelíti meg, mert bármi történik vele, kit izgat, hipphopp, lesz helyette másik. És ha az is elkóborol, majd állítólag "veszélyezteti" a lakosságot, azonnal telefon, jöhet is a sintér, sutty, be az autóba, 45 nap vegetáció egy szűk és ocsmány helyen, és az utolsó dolog, amit lát ez a semmit sem értő lélek a világból, egy vadidegen ember injekciós tűvel a kezében. És sokan ezek közül az egészséges, fiatal kutyusok közül még csóvál is, reménykedve néz, bízik a jövőben, hátha simizni jöttek őt... És mikor rájön, hogy mi is történik, már nem tehet semmit, csak érzi, ahogy szíve egyre lassabb ütemre dobban, és rá kell döbbennie, hogy a szörnyű és kegyetlen világ még egyszer utoljára beletörölte a lábát... 

Innen, ebből a "sötétségből" érkezett hozzánk Bátor, Muki, Blacky és Iván, 3 másik élet sorsát 2 másik átvevő szervezet egyengette tovább. 

Beköltöztek Állatotthonunkba, ahol ugyan már biztonságban vannak, de ez nem lehet a végállomás egyikük számára sem!

Iván, ez a csillogó szemű, csillogó bundás kutyafiú nagyon aktív, kis lököttke, egy játékos, fel-alá futkosó szőrvillanás. Zara imádottja, és olyan érzésünk van, ha kint játszanak együtt, mintha 5 kutyát néznénk, mert egymás fölött, alatt, előtt, mellett, mindenhol is láthatók, és perpetuum mobile-ként futkorászva bandáznak.

Fiú kutyákkal még nem teszteltük, de több, mint valószínű, hogy jól kijönne azokkal is. Nagyon kedves, de néha előfordul, hogy valamit kobakjába vesz, és makacsul kitart mellette. Szénfekete bundája roppant jól mutat mindenhol, okosan csillogó szemei bűvköréből nehéz kiszakadni, így leendő családtagjaiként könnyűszerrel lehetünk a kutyaiskola sztárjai, ha ő jön mellettünk!

Szívféreg pozitív volt, gyógyszeres kezelése lement, már negatív, így aztán semmi más, csak a leendő szuperotthon hiányzik a totális boldogságához! Közepes méretű testével minden szabadidős tevékenységhez tökéletes, lehet vele bringa- vagy hegyvidéki túrákra menni a vadregénybe, viszont nem kell attól tartanunk, hogy a kanapén már nem jut hely nekünk, miután ő elhevert rajta! Na, ki szeretne egy ilyen csodát élete hátralévő napjaira? Ugye, hogy mindenki! 

Facebook adatlapja: http://facebook.com/pcas.allatmentes/posts/pfbid0NL7ktcR3Kro8Xdjwi2SKzBHhqioY53ZED7b9vxhGseefohVZBkqQ3mARTkywhWYCl