Keksz

Gondolkodtál már azon, hogy mennyivel másabb életed lehetne, ha máshová születsz? Vagy másik testbe?

Keksz, a 6,5 éves borostyánszemű kutyus nap, mint nap felteszi magának ezt a kérdést. Csak ül szomorúan a gyepmesteri telep rideg kenneljében és nem érti, mivel érdemelte ki ezt a sorsot. Évekig az utcán élt, magányosan kóborolva., okan bántották, üldözték, megvetették.

Aztán bekerült egy borsodi ebrendészeti telepre, és azóta - 1 év és 10 hónapja - egy szűk, rideg kennel jelenti számára a világot. Nézi sorstársait a szomszédos kennelekben, ahol a kutyák jönnek-mennek, gazdásodnak - de ő mindig marad.

Ő az a kutya, akin valamiért senkinek nem akad meg a szeme. Aki valamiért senkinek nem kell.

Pedig nagyon kedves, teli van szeretettel, nyílt napokon szépen sétál pórázon. Idegenekkel szemben eleinte tartózkodó, idő kell neki, mire feloldódik, de annyian játszották már el a bizalmát, annyian néztek át rajta, így persze hogy lassabban nyílik meg.

De ha megkedvel valakit, akkor azt nagyon tudja szeretni, egy végtelenül hűséges és ragaszkodó kutya! Egyetlen "baj" van vele, amiről nem is tehet: bull típusú, ezért nem kell senkinek.

Így hát csak ül magányosan a rácsok mögött, és egyre kétségbeesettebb, egyre szomorúbb...Tényleg ott kell meghalnia a rácsok mögött? Tényleg nem lesz soha gazdija, tényleg nem kell senkinek? Az ő élete senkinek nem számít? 

Dobd el az előítéleteidet és adj neki egy esélyt, kérlek!

Igen, idő lesz, míg megbízik benned, igen, idő lesz míg el meri hinni, hogy Te tényleg szereted. De aztán ő lesz a világ leghálásabb, legszeretőbb kutyája, csak adj neki egy esélyt!