Kincső

Sziasztok, Kincső vagyok. Sosem voltam senkié...

Szabolcs-Szatmár-Bereg megye egyik településén találtak rám, ahol megtörten és rémülten feküdtem egy ház mellett. Nem tudtam, mi jön ezután. Aztán jött a segítség, és most itt vagyok. Egy kennelben, a testvéremmel, Klemivel.

Nem vagyok az a hirtelen, elsőre öledbe ugrós fajta, mert előbb csak nézlek, majd talán odalépek, talán kicsit megcsíplek, de nem haragból, csak még nem tudom, bízhatok-e benned.  Még tanulom, milyen az, ha valaki nem bánt, csak szeret olyannak, amilyen vagyok. Szükségem lenne egy nyugodt, türelmes emberre. Egy otthonra, ahol nem kell folyton védekeznem. Ahol van időm megérkezni és ahol nem siettetnek, csak szeretnek. Csendesen, kitartóan, amíg csak élek.  1 éves vagyok, egy ivartalanított kislány, aki már oltott és chippes is.

Egy álmom van csak: szeretném megtudni, milyen egy olyan emberrel élni, aki igazán az enyém, és a tenyerén hordoz.