Kingston

Én vagyok Kingston, egy 6 éves nagysrác, akinek minden oltása megvan, chipet kapott, és eddig csak próbált túlélni. Egy láncról szedtek le, koszosan, fázva, éhesen egy olyan helyről, ahol soha senki nem törődött velem... 

Azt hittem, vége a rémálomnak, amikor egy jó ember magához vett. Meleg volt, víz volt, szeretet is… De most azt mondják, mennem kell, mert szomszédoknak nem tetszik, hogy itt vagyok, és megmentőm nem vihet minden megmentett kutyát magával...

Ultimátum. Ez egy olyan szó, amit nem értek, csak azt érzem, hogy megint elveszítem azt a keveset, amim van.

Az embereket imádom. Odaülök melléd, ha fáradt vagy, és figyelek rád, ha szomorú vagy. A kutyákkal… Nos, ott néha bizonyítani akarok. Nem bántani, csak szeretném, ha tudnák, hogy én is számítok.

De ha türelmes vagy velem, tanulok.

Fekete vagyok. Tudom, hogy ez sokak szemében „láthatatlanná” tesz. Mintha a színem elvenné az esélyt, hogy valaki belém szeressen. De én nem színt keresek, csak valakit, aki végre marad.