Levin

Levin, aki maga a csupaszív báj  Levin, aki tőlünk kapta ezt a nevet, 2021. karácsonyán költözött hozzánk, miután arról értesültünk, hogy rá, egy teljesen egészséges kutyára altatás vár, pusztán azért, mert gazdája, egy idős nő senkinek sem tudja "elpasszolni", mint valami levetett, ócska rongyot. Hogy ilyen esetben mind az állattartó, mind az eutanáziát végrehajtó állatorvos bűncselekményt követ el, az az égegyadta világon senkit sem érdekelt, mert arrafelé ugyan kit izgat egy kutyaélet...?

Levin "társasága és barátja" élete 6 és fél éve során (de pár évig minimum) mindössze egy nagy halom szemét és egy nyakára tett lánc volt. Mi úgy gondoljuk, hogy az igényesség nem kor kérdése, de itt kiváló indokként szolgált arra az elképesztő kuplerájra...

A néni lánya egyszer gondolt egyet, és megajándékozta édesanyját egy kölyökkutyával, mert... Miért is? Nem tudjuk. Hogy ne legyen egyedül és ne érezze magát magányosnak a kedves mama? De hát Levin helye kint volt. Hogy őrizze a házat? Nemigen volt ott semmi őrzésre méltó, de arrafelé már pár ezer forintért is képesek egyesek a legaljasabb bűntettekre is, és erre való a kutya, hogy távol tartson minden behatolót. Ez természetesen nagyon nem jól van így, mert nem ártatlan, bioriasztónak szerzett kutyáknak kellene jólétükkel, testi-lelki egészségükkel, sőt, egész életükkel fizetni a társadalom rendszerszintű problémáiért, de valahogy a fejlődés és az állattartói hozzáállás változása igen lassan gyűrűzik be oda...

És míg az első pár év talán zökkenőmentes volt, ám valószínűleg a néni évről-évre egyre kevésbé bírt Levinnel, míg végül oda nem adta az egyik szomszédnak, hogy bajlódjon vele ő. De Levin annyira ragaszkodott gazdájához (vagy az is elképzelhető, hogy az új hely még a régit is alul bírta múlni), hogy visszament...! És erre a drágajó gazdának az eutanázia lett volna a következő lépése!

De erre a csupaszív fiúcskára végre rákacsintott a szerencse, és karácsonyi csodaként egy új élet lehetőségét hozta neki a Jézuska! Mikor érte mentünk, minden lábával kapaszkodott belénk, olvadt karamell színű szemeivel némán könyörgött, hogy ott ne hagyjuk...

Levin nem épp a legfiatalabb Pocahontasz lakó, de akár éveket is letagadhatna! Egyszerűen nem lehet rá semmi rosszat mondani: nagyon szereti az embert, hívásra szépen jön, ott van, de nem tolakszik, egy végtelenül kedves, aranyos cukipofa! Más kutyákkal nem teszteltük, de valószínűleg senkivel nem lenne problémája. Aktív, de nem viszi túlzásba, nem fog a leendő gazdi fején éjjel-nappal pörögni az aznapi nyolcadik, egyórás sétát követelve.

Chipje, oltásai megvannak, már ivartalan, szívférges volt, de kezelése rendben lezajlott, így már csak a nagybetűs OTTHON és a CSALÁD hiányzik a teljes boldogsághoz!

Annyira szeretnénk, ha Levin a mostani és az eljövendő karácsonyokat már egy életre kelt karácsonyi képeslapszerű mesevilágban tölthetné, ahol egy nagy, havas tájas kirándulás után odakucorodhatna a gazdi mellé a pamlagon, és együtt nézhetnék a finoman szállingózó hópihéket a jó melegből!

Ugye, ő rá is vár családja, akik mellett igazán szeretve és biztonságban érezheti magát élete végéig...? Mert ez a kívül-belül gyönyörűség úgy megérdemelné!!!