Mézike

Sziasziasziaszia, itt Mézike, a mesésen cukorfalat, és én is örökgazdira várok!

Jó néhány hete, hogy rám találtak, és azóta is itt élek ebben a Hajdú-Bihar megyei panzióban, ahol sokat mókázunk, de sajnos itt csak szeptember végéig maradhatunk, így titokban, mikor egy lélek sem lát, bizony pityeregni szoktam, hogy én már itt fogok felnőni láthatatlanul és gazdi nélkül, mert senki sem látja meg bennem a csodát, az univerzumnyi szeretetet?

Pedig emberekkel (még gyerekekkel is) kedves, jófej, bűbáj, engedelmes vagyok, igazi matrica, más kutyákkal kitűnően kijövök. 3 hónapos vagyok, nem túl óriási testtel, de modellesen nyúlánk lábakkal és szuperaranyos fülpárral hódítok, DNS-em roppant változatos, és nekem is egy dolog a fő: HOGY EGYÜTT LEGYÜNK MINDIG! Lesz valaki, aki így is szeretni fog? Sokan már boldoggazdisok, csak én pityergek egyedül... Oltási programom elindult, chipem megvan, már csak Te, csodagazdi, hiányzol nekem.