Nacho

Nacho, nuestro querido (azaz a mi drágánk)!

Nacho-t egy építkezési területen, egy szinte alig használt út mentén lévő nagyobb mélyedésben találtuk meg hosszas keresgélés után. Gyönyörű barna bundája és csillogó, csokikrém színű szeme nem segített, hogy könnyedén felfedezzék, mert beleolvadt a barna földbe, a környezetébe... Olyan volt, mint aki egyfolytában bocsánatot kér, amiért ennyi kellemetlenséget okoz a világnak... Áradt belőle az, hogy ne haragudjunk, de ha tudnánk talán esetleg segíteni, azért borzasztó hálás lenne! De ha nem, mert mindenkinek könnyebb lenne nélküle, akkor sincs baj, meghal itt egyedül, magára hagyva, senkinek nem hiányozva... De mikor végre rátaláltunk, hátsó lábaira képtelen volt ráállni, pedig próbálkozott egyfolytában, hogy hozzánk bújhasson, hogy nehogy ott hagyjuk! Hogy mi okozhatta a bénulást, nem tudjuk, de hemzsegett és tobzódott benne a sok kullancs... 
Kórházba rohantunk vele, ahol sajnos a hátsó "bénulás " okát nem sikerült megtalálni, de mivel próbálkozott felállni, így fájdalomcsillapítókat kapott, ugyanis elképzelhető volt, hogy a munkagépek parkolásnál megüthették, így erős behatás érhette, ami átmenetileg gátolta, illetve korlátozta a mozgásban. Csak találgattunk az orvosokkal, mert se törés, se szakadás, se elmozdulás nem volt észlelhető, és szerencsére lábai mozogtak. Vérvizsgálata jó eredménnyel zárult, nem volt babéziás a rengeteg kullancs ellenére, viszont a szívféreg tesztje pozitív lett... Ráadásul idegen darabokat, talán fémdarabokat is felfedezett a röntgen a gyomrában... 
Ez a fiatalka, tünemény kisfiú még nálunk gyógyul, és a sok szeretetnek és kezelésnek hála már lábra is tud állni! OLYAN boldogok lennénk, ha mihamarabb megismerkedne az IGAZI gazdis léttel!!! Hogy milyen a feltétel nélküli szeretet, milyen az, amikor elhalmozzák minden földi jóval, és hogy milyen érzés az, amikor ő jelent valakinek MINDENT!