Rebeka

Hali, én volnék Rebeka, és most szeretnék mesélni nektek egy kicsit magamról... Fiatal korom ellenére nem volt könnyű az utam idáig. Valaha csontsoványan, magamra hagyva kóboroltam, nem tudtam, hol az otthonom, és hogy egyáltalán valaha lesz-e ilyenem. Éhes voltam, fáztam és nagyon szomorú voltam.  De most itt vagyok, ivartalanítva, veszettségi oltással és chippel ellátva várva egy esélyre, hogy megmutassam, mekkora szeretet lakozik bennem.

Kb. 1,5 éves vagyok, nem túl nagydarab, és egy Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei ebtelepről keresem azt az embert, akinek én leszek A KUTYA.  De azt tudnod kell rólam, hogy kicsit félénkebb vagyok az átlagnál. Idő kell, mire megnyílok, de ha egyszer megszeretlek, akkor onnantól nincs visszaút: a szívedbe költözöm, és többé nem engedlek el.

Kan kutyákkal jól kijövök, szóval ha van egy fiú kutyusod, van rá esély, hogy barátok leszünk. Az emberekkel óvatos vagyok az elején, de csak azért, mert eddig nem sok jót tapasztaltam. Én nem vagyok harsány, nem tolom magam előre — de ha adsz nekem egy kis időt, észre fogod venni, hogy egy igazi kincs vagyok. Egy óriási szívű kislány, aki csak arra vágyik, hogy végre tartozzon valakihez.

Ha úgy érzed, a szíved egy sarka pont egy olyan kutyának van fenntartva, mint én, nézz rám, és képzeld el, milyen lenne velem sétálni, pihenni, újra és újra hazatérni — együtt.