Rocky

Helló, világ, itt Rocky, a roppant cuki, bull jellegű szépfiú, és én is, ahogy oly sokan, csodagazdira várok! 

Én szegregátumi "szabaduló" vagyok, életem a lánc volt, majd a harcoltatás lett volna, de sikerült megszöknöm...

Egy kutyusnak sem szabadna ilyen borzasztó körülmények között, ennyire kiszolgáltatva élnie, mégis annyian vegetálunk így... És én is így éltem hosszú, nagyon hosszú napokon át.

Nem sok híja volt, hogy sorsom a folyamatos tépés lett volna.

Mert kikötöttek volna egy póznához egy ismeretlen helyen, ahol moccanni is alig mertem volna. Majd ismeretlen szagokat éreztem, ismeretlen hangokat hallottam volna, és pár pillanat múlva megláttam volna őket. Olyanok lettek volna, mint én, de testüket hegek és friss sérülések borították volna, és mély, dübörgő morgásuk nem sok jót ígért volna. Én lekushadtam volna, hátha akkor nem vesznek észre, de mélyen legbelül tudtam volna, hogy hiábavaló minden remény...

Mert ahogy lassan közeledtek volna felém, meghallottam volna morgásukon át, ahogy beszélnek hozzám, és mesélnek nekem. Elmondták volna, hogy a szívük szakad meg, amiért bántaniuk kell engem, de nincs más választásuk, mert ha nem teljesítenek, megkínozzák őket, míg a fájdalomtól vakon harapni, tépni, marcagolni nem kezdenek, hogy megszűnjön a kín. Kértek volna, hogy segítsek nekik, hagyjam magam, és cserébe megígérik, hogy kíméletesek lesznek. Igen, láttam volna megtört, meggyötört testüket, és tudtam volna, hogy ezt meg kell értük tennem. Lehunytam volna szemem, és mikor a fogak a húsomba téptek volna, meg sem mukkantam volna, hagytam volna őket, hadd csináljanak, amit akarnak.

De ettől megmenekültem.

Most pedig egy kennelbe zárva élek, pedig nekem lételemem az emberi közelség.

Fogok kelleni valakinek, vagy itt fogok tönkremenni a folytonos bezártságtól...? 

Emberekkel bájos, barátságos, bújós, más kutyákkal kedves és érdeklődő vagyok, pedig itt, ezen a telepen is folyton a kennelekben vagyunk, hiszen se séta, se játék, se mókakacagás nem jut nekünk, csak ez a néhány tenyérnyi hely - de legalább már nyakam béklyójától és a széttépetéstől megszabadultam.

Nagyon szívesen látnék sokat a nagyvilágból, imádnék nagyokat kirándulni, mindent felfedezni, hiszen én okos vagyok, küllemem impozánsan gyönyörű, és ha új, felelős gazdim oldalán sétálnék, mindenki megfordulna ám utánunk, bárhol járjunk is!

ÉN MÉG HISZEK A CSODÁBAN. Hiszem, hogy rám is vár a boldogság, új családom hamarosan rám talál, és olyan nagyon boldogok leszünk együtt!

Mert folyton pityergek és könyörgök, hogy a simi után ne hagyjanak itt, ne menjenek el, és fájdalmas sírásomat sokáig hallják még a csodaönkéntesek, akik kijárnak hozzánk...

Mosolyom meseszép, lelkem gyönyörű, testem izmos és fitt, ami sok-sok kutyás sportért kiált. 

2 év körüli lehetek, közepes testű.

Oltásom van, chipet kaptam, úgyhogy ha Te is úgy érzed, én lehetek számodra a csupalélek IGAZI, akkor ne habozz írni egy szuper bemutatkozó levelet klassz képekkel a nokillhungary@gmail.com email címre, hogy együtt induljunk közös kalandokra - kéz a pracliban!