Tora

„Csak egy szó: ÉLET.”

Ő Tora. Egy idősebb kutya. Egy csendes lélek. Egy olyan élet, amely most egy rács mögött vár arra, hogy valaki észrevegye.Tora nem rohan oda. Nem ugrál. Nem könyörög. Ő már túl sokat látott ahhoz, hogy bárkiben azonnal bízzon. De ez nem azt jelenti, hogy ne lenne benne szeretet. Csak azt, hogy megsérült.

Egy gyepmesteri telepen az idő nem lassan telik. Ott az idő elfogy.És egy idősebb, bizalmatlan kutyának minden nap egyre kevesebb esély jut. Pedig Tora nem rossz kutya.

Nem „problémás”. Nem „reménytelen”. Ő csak egy olyan lélek, akinek eddig nem volt szerencséje.

Kellene neki valaki, aki nem vár azonnali csodát. Aki nem siet.

Aki megérti, hogy a bizalom nem kérhető – hanem kiérdemelhető. Egy gazda. Egy otthon. Egy esély arra, hogy az utolsó évei ne félelemből, hanem biztonságból álljanak.

Ha most nem találkozik vele a megfelelő ember…lehet, hogy soha nem kap több lehetőséget.