Árnika

Árnika visszajött... Ha valaki 8 hónappal ezelőtt ezt mondja nekem, elküldöm a fenébe.
Talán a mindenképpen segíteni akarás tesz olyan bizakodóvá
bennünket, hogy csak a jót látjuk mindenkiben.
Szeretnénk segíteni sok sok éppen az utcán élő vegetáló
cicának. De nemhogy sokan gazdisodnának, még az álomgazdinak vélt
emberektől is visszapenderülnek hozzánk.

Pedig olyan idilliek voltak a nagy szavak, hogy pont ilyen szép és
félénk cicára vágyik a gazdi, akinek el kell nyerni a bizalmát,
amikor pedig sikerült akkor volt boldogság, öröm, „szeretet”…

Majd olyan rideg-hideg üzenet érkezik hogy Árnikának mennie KELL.
És ugye visszaveszem, mert ha nem akkor keres valakit akinek odaadja…
Természetesen visszavesszük. Hiszen amikor soványan, súlyosan
sérülten bevállaltam, egy életért vállaltam felelősséget, nem
csak pár hónapért ameddig kikezeltettem, aggódtam, orvoshoz rohantam
vele.

Kezdjük elölről.
Árnika mostanra 1 év körüli, ivartalanított, negatív tesztes,
félős kis csoda, akinek türelmes, elfogadó gazdit keresünk egy
csendes otthonban, ahol a maga ütemében nyithatja meg csodás kis
személyiségét.

Az árvíz idején szedték össze árterületről, súlyosan sérült
lábbal érkezett hozzánk, csont soványan. Szerencsére szépen
meggyógyult.

Felv-fiv tesztjei negatívak, első oltásán is túl vagyunk.

Nagyon félős. Olyan gazdit keresünk, aki hajlandó kivárni
türelmesen, hogy megnyíljon számára ez a sokat szenvedett pici
élet.
Egyébként simogatásra dorombol, de mindentől megretten.