Vili és Beni

Két csoda kisfiú, Vili és Beni keresik azt a különleges szívet, aki végre hazavárja őket...  Nem indult könnyen az életük.
A testvérek mamijukkal együtt egy bokor alatt éltek hónapokon át Dunaharaszti Paradicsom-szigeten. Emberek etették őket, többen jelentették, de átmeneti otthont senkitől nem kaptak ők ...

2024. november 13-án ideiglenes befogadóhoz kerültek Budára, de új életüket a mindentől és mindenkitől rettegés szőtte át. Hónapokig a fürdőkád mögött – szervizajtót kinyitva- éltek, vagy egyéb helyeken láthatatlanná válva bujkáltak. Bandika (gazdisodott) egy idő múlva elkezdett nyitni, de a két testvére nem volt erre hajlandó. 

2025. április 24-én elhoztuk őket és egy kisebb szobában, először több szobakennelt egybe nyitva szokták a közelségünket, majd amikor már láttuk, hogy nem rettegnek, kiengedtük a szobába. Csoda volt minden egyes pillanat, amikor egyre közelebb merészkedtek és tündérien figyelték a másikat, hogy ő mit csinál, majd elkezdték utánozni. 

Mostanra mindenki ivartalanított, oltott, féregtelenített, egészséges és mára megtanultak bízni! Ha megyünk, szaladnak elénk, szépen ülve várják, hogy kinyíljon az ajtó és mint a kiskutya, jönnek a lábunk mellett és ha leülünk, máris felugranak az ölünkbe és eszméletlen dorombolásba kezdenek! 

Benike – a valaha legfélősebb, ma már dorombológép. Óvatos, de ha bízni kezd, odabújik, követ, és nem ereszt. Lefekszik melléd, mögéd és figyel, olyan, mint az árnyékod, csendben, türelmesen vár. 
Vilike – fehér mellényes, fehér mancsos gyönyörűség.  Játékos, figyelmes, dörmögő hangokat ad.  Élvezi a simogatást, és az ember közelében keresi a biztonságot. 

Együtt olyan otthont keresnek, ahol van idő és türelem kivárni a bizalmat és a nyitást. Első napokban majd biztosan elbújnak – de az a csoda, ahogy megnyílnak és azután egy életre szóló szeretetet adnak semmihez nem hasonlítható örömmel tölti el a gazdit.