Artúr

Van, akikről túl könnyen megfeledkezik a világ. Artúr ilyen kutya.
Ez a kb. 9 éves, ivartalanított fiú még fiatalon, alig 2 évesen került a miskolci gyepmesteri telepre, miután a gazdája lemondott róla. Egyik napról a másikra elveszítette az otthonát, és nem értette, miért cserélődött fel az élete a kennel zajára, a rácsokra és a magányra.

Hónapok teltek el úgy, hogy senki nem érdeklődött iránta. A bezártság lassan megtörte. Egyre inkább elvesztette az életkedvét, magába fordult, szinte eltűnt a tekintetéből a remény. Végül panzióba került, ahol biztonságban él – de azóta is vár. Évei teltek el úgy, hogy még mindig nincs saját embere, nincs saját otthona.

Pedig Artúr egy igazi kincs! Okos, tanulékony, figyelmes kutya, aki szeret dolgozni, örömmel teljesíti a feladatokat, és hálás minden törődésért.
Mélyen emberszerető, ragaszkodó, és ha egyszer bizalmat szavaz valakinek, azt őszintén és hűségesen teszi. Nem harsány, nem tolakodó – inkább egy bölcs, méltóságteljes öregúr, akinek szeretete lassan bontakozik ki, de annál mélyebb.

Élete legszebb évei úgy teltek el, hogy kimaradt belőle a gazdi közelsége, az otthon melege, a közös élmények öröme. Mégis megőrizte kedvességét, tanulékonyságát és a vágyat, hogy valakihez tartozzon.

Artúrt egyedüli kutyusnak képzeljük el, ahol végre teljes biztonságban érezheti magát, és ahol valaki azt mondja neki:
„Most már elég volt a várakozásból. Gyere, Artúr… menjünk haza.”

Videó:
https://www.facebook.com/reel/853836387448136
https://www.facebook.com/mmealapitvany/videos/6634883561150