Blacky

Sziasztok! Azt mondják rólam, hogy olyan kedves vagyok, mint egy lovag. Pedig életem első másfél évét láncon töltöttem borzalmas körülmények között. Rendszeresen felcsavarodtam a láncra, akkor a vízemhez is alig fértem hozzá és a nyakam is folyton sebes volt. Aztán elkezdtek engem látogatni kedves emberek, ilyenkor mindig nagyon örültem. Egy nap pedig csoda történt: magukkal vittek!

Azóta egy kennelben várom, hogy még nagyobb csoda érjen és belém szeressen valaki és családtaggá váljak. Imádok ugrálni, nagyon szívesen megmutatnám milyen nagyokat tudok ugorni a kis lábaimmal! Ha meglátok egy embert, hanyatt vágom magam, hátha megsimogatják a hasamat, az nagyon jó érzés! Más kutyákhoz, cicákhoz még hozzá kell szoknom, ezért egyedüli háziállatként boldogabb lennék.