Bogár

Bogárka – egy kis fekete kutyus meséje, aki még szeretne tartozni valakihez. Volt egyszer egy kis fekete, puli-jellegű kutyus. Úgy hívták: Bogár.

Bogárnak nem sokkal ezelőttig volt egy gazdája, akit nagyon szeretett. Ő volt számára az egész világ.  De aztán egy nap… a világ hirtelen teljes csendbe borult, és a gazdi már nem volt többé.

Bogár szíve összetört. Várta, várta, hogy egyszer csak újra hallja majd kedves hangját, de a környezet monoton zaja között továbbra is sziklaszilárdan nehezedett szívére a csend, az a szomorú csend.

De tudod, mi a különleges Bogárban? Hogy hiába omlott össze régi, biztonságosnak hitt élete, ő még mindig bízik… mert valahol mélyen benne még mindig ott él valami… egy halk, meleg, kitartó érzés: a remény.

Bogár ugyanis minden, csak nem egy mélabús kutyus. Ő inkább egy lélekben örök kölyökkutya, aki rajongva tud szeretni, és aki folyton mosolyogva fogad mindenkit, mintha abban bízna, hogy egyszer csak majd visszamosolyognak rá. És igen, Bogár ilyen. Ha odamész hozzá, úgy néz rád, mintha már ezer éve ismerne. Rögtön puszit oszt, kapaszkodik rád, követ, bújik, körbeugrál, és ha megsimogatod, szemeivel mintha azt mondaná: „Na végre, hogy itt vagy…”

Imád sétálni, örül minden apró dolognak, és közben mindig ott van az a kis mozdulat… amikor a szeme sarkából rád pillant: „De jó, hogy itt lehetek veled!!!” 

Ő az a fajta kutya, aki nem csak veled él…hanem hozzád tartozik. Egy igazi szerelemkutyus a javából.