Cookie

Veszélyben vagyok! Hahóó, leendő gazdim, itt vagy?? Remélem, hiszen már hónapok óta várom, hogy elgyere értem. Cookie-nak neveztek el. Nézd csak milyen helyen töltöm a mindennapjaimat. Nem is tudom melyik a rosszabb: a rideg, ijesztő ketrecem, ahol legalább kapok naponta enni és néha látok emberi arcokat, vagy az utcán kóborolni éhen, szomjan, hőségben, esőben, hidegben, egyedül elveszve, elfelejtve...

Hát én sajnos kb. 1 éves korom ellenére mindkettőt megtapasztaltam.

Tudjátok, mi a hihetetlen? Hogy ennyi borzalom után még mindig bizakodó vagyok és még mindig tudok "mosolyogni". Csak nézz rám... Azt mondják rólam, hogy gyönyörű, fehér mellényes srác vagyok. Kisebb közepes testű, 16 kg-os fiú kutyus volnék két igéző fekete gomb szempárral (ezt is csak hallottam)

Jól hangzik, úgyhogy ezzel talán hamarabb kikerülök ebből a borsodi gyepmesteri telepről. Nem tudom, mi lesz, leszek-e még szabad?

Kedves is vagyok, barátságos is, hát mi kell még ahhoz, hogy nekem is szerető családom legyen? Akikre én is vigyázhatok és szerethetem őket teljes szívemből, mert igen, én érzem, hogy annyi minden van még bennem, amit adhatok...

Ah, légyszi, hadd bizonyítsam be... Kérlek, vegyél magadhoz!! Megkaptam minden szurit, ami csak kell, minden oké nálam.

Írsz, légyszi, a No Kill Hungary email címére hogy neked én kellek - nokillhungary@gmail.com? Én nem adom fel, de mit sem ér az én akaratom, ha a napjaim meg vannak számlálva... De talán nem hagyott el a szerencse, és pont te leszel nekem az!

Cookie voltam, remélem találkozunk még...