Dakota

Gazdis volt, de a rövid láncon és a tákolt ólon kívül semmije nem volt. Enni is csak nagy ritkán kapott. Még neve sem volt, azt is tőlünk kapta. Becsült öt éve alatt rengeteget kellett nélkülöznie, éheznie, fáznia. Csontsoványan, a végelgyengülés határán lebegett, mikor behoztuk a miskolci gyepmesteri telepre.

A bent töltött pár hét alatt felszedett néhány kilót, és kibontakozott szeretetéhes, bújós, kedves énje. Imádta a sétákat, a pancsolást a közeli patakban, a simogatást, a jutalomfalatokkal történő kényeztetést. Szinte fürdött a kényeztetésben, szeretetben, amit a nyílt napokon az őt sétáltatótól kapott.

Ezzel egyidőben elkezdte védeni a kenneljét, viselkedése a gondozókkal szemben kezdett kiszámíthatatlan lenni. Nem lehet csodálkozni rajta, hisz tulaja soha nem foglalkozott vele, nem szocializálta, hozzá sem ért, csak néha dobott neki száraz kenyeret. Dakota épp hogy csak vegetált a rövid lánc által behatárolt tenyérnyi helyen, magányos Maugliként. Dakota élete kisiklott, felelőtlen tulaja testileg-lelkileg tönkretette. Hogy jó eséllyel gazdásíthassuk, rehabilitációra sürgősen egy bullos tapasztalattal rendelkező "szakemberhez"  került. Ott nemhogy fejlődött volna, egyre rosszabb állapotba került. Nem hagyhattuk, hogy ennyi szenvedés után, ne kapjon egy második esélyt, így tovább vittük egy olyan helyre, ahol valóban megfelelő szakemberek foglalkoznak vele.

A hozzáértő, szeretetteljes, következetes foglalkozásoknak köszönhetően gazdikereső státuszba került.

Videók: 

https://www.facebook.com/judit.szabo.54584/videos/380025577785796/

https://www.facebook.com/mmealapitvany/videos/822615193320177

https://www.facebook.com/georgina.breznai/videos/269503842741964

https://www.facebook.com/mmealapitvany/videos/255570470559225

https://www.facebook.com/mmealapitvany/videos/1076351750038384/