Enzo

Sziasztok! Enzo vagyok és 1 éves koromban altatásra ítéltek a faluban, ahol előtte utcakutyaként éltem.

Tyúkot loptam az egyik kertből, amit jelentettek a hatóságoknak, akik befogtak és karanténba tettek. Egy hetem volt hátra az életemből, amikor megmentettek az állatvédők! Miután találkozott velem a falu polgármestere és az állatorvos, mindketten megkeresték a Fehérgyarmati Civil Állatmentőket, hogy segítsenek rajtam, mert egy ilyen kedves, barátságos és egészséges kutyát nem akarnak elküldeni a szivárványos mezőkre. 

Jelenleg Budapesttől fél órára lakok deiglenes befogadóknál, akik azt mondták rólam, hogy “lehetetlen nem imádni”! Első pillanattól fogva olyan gyönyörűen sétálok a pórázon, hogy modellnek is elmehetnék állítólag. Imádom az embereket, az utcán is mindenkivel barátságos vagyok! Néha a hirtelen zajoktól vagy emelt hangtól megijedek, de soha nem reagálok agresszióval - csak még ilyenkor néha az az első gondolatom, hogy vajon megint bántani fognak-e, úgyhogy összehúzom magam inkább.

Más kutyákat, cicákat annyira nem szeretem, sajnos sose volt játszópajtásom, így egyedüli háziállatnak ajánlanak engem inkább. Cserébe viszont okos és kedves vagyok és minden új kihívást ügyesen viselek, legyen szó fürdésről, állatorvosról vagy utazásról. Alig várom, hogy megismerhessem az új családomat, akiket szerethetek az új életem végéig!