Honey Bunny

Honey Bunny vagyok... és most elmesélem neked, milyen az, amikor egy kutya minden szeretetét odaadná – de senki sem kér belőle… 

 Kb. 2 éves, közepes testű, jagd terrier jellegű, csupa szív, csupa lélek kislány kutyus vagyok. Egy kóbor..., senkinek sem kellettem… amíg egy angyal rám nem talált az utcán, összeszedett, meggyógyított, megetetett, megsimogatott. Azt hittem, vége a rémálomnak… de most újra a szakadék szélén állok.  Az időm lejár.

És én?
Én bármit odaadnék, hogy tartozhassak valakihez.
Bújok, simulok, keresem a tekinteted, és ha rám nézel, én már ott vagyok előtted két lábon, mancsommal kérlellek:
Szeress egy kicsit… csak egy kicsit...

 Kedves vagyok, ragaszkodó, a világ legbájosabb kis mosolygépje.
Ha egyszer megsimogatsz, már úgy kapaszkodom beléd, mintha az életem múlna rajta – mert tényleg azon múlik.
Hálás vagyok minden pillanatért, minden jó szóért, minden emberi mozdulatért.
Szelíd vagyok, csendes, szobatiszta, tökéletes társ akár gyerekek mellé is. Más kutyákkal jól kijövök, sosem balhézom – csak egy kis sarok kellene, ahol végre én is kutya lehetek. 

Sokan azt mondják, “majd jön, akinek jönnie kell” – de nekem most kell, MOST, mert már napokon belül nem lesz hová mennem.
És nem azért, mert rossz lennék. Hanem azért, mert senki nem látja meg bennem, hogy én vagyok AZ a kutya, akire egész életedben vártál.