Karak

Karak már több, mint fél éve él a miskolci gyepmesteri telepen. 2 év körüli fiatal kanocska – abban a korban, amikor még játszania, bohóckodnia, tanulnia kellene az életről.
Ehelyett ő retteg.

Bekerülése előtt Lyukóban „élt”, az "állatkínzás fellegvárában".
Iszonyatosan retteg az emberektől, azoktól, akiktől gondoskodást, törődést, szeretetet kellett volna kapnia. Ehelyett végletekig űzték, bántották, két fogát pedig brutálisan kirúgták. Bekerülésekor annyira rettegett az emberi érintéstől, hogy maga alá pisilt. Megtanulta, hogy az ember elől menekülni kell.

Karak ma is a félelmei börtönében él. Nézi az embert a kennel rácsai mögül, tűri, hogy a közelében legyünk, de ha tehetné, elszaladna. Nem támad, nem agresszív – egyszerűen csak összetörték a bizalmát.

Karakkal foglalkoznak a telepen, biztos, hogy ki fog nyílni, de idő kell neki. Idő, hogy megtanulhassa, hogy az ember jó is lehet! Egy ici picit már nyitott, de lassan oldódik.
Persze ennél neki több kellene: türelem, szakértelem, napi foglalkozás. Valaki, aki nem ijed meg a lassú haladástól. Valaki, aki érti, hogy egy ilyen kutyánál minden apró lépés hatalmas győzelem.

Nagyon helyes kutyus, aki, ha valakit megszeret, akkor biztosan a világot fogja neki jelenteni. Különleges kapcsolat lesz, nagyon különleges!
Most egy ilyen emberre vár.

Videó(k):
https://www.facebook.com/reel/785377714182492
https://www.facebook.com/reel/1328738178582208