Lego

Lego utolsó segély kiálltása - Lego naplója

A nevem LEGO. Két éves vagyok. Egy nagytestű, erős, mégis végtelenül kiszolgáltatott kutya.Az utcán nőttem fel. Nem volt házam, nem volt családom. Sokszor fáztam, éheztem, bántottak is… de mindig reménykedtem, hogy egyszer nekem is lesz valakim, akihez tartozhatok.Aztán bekerültem ide, a gyepmesteri telepre. Először azt hittem, jó helyre kerültem: van tető a fejem felett, kapok enni.

De hamar rájöttem, hogy itt nem vár rám jövő, csak a csendes vég, ha nem talál rám valaki időben. Én nem vagyok rossz kutya. Én csak élni szeretnék.

Okos vagyok, tanulékony, figyelek az emberekre. Gyorsan megértem, mit akarnak, és igyekszem megfelelni. Szeretettel fordulok mindenki felé – mert annyira vágyom rá, hogy végre viszonozzák. Hogy valaki azt mondja: „LEGO, most már biztonságban vagy, gyere haza velem.”

Tudom, sok a kóbor, sok a szenvedő társunk itt, Borsodban. Néha úgy érzem, elveszek a tömegben, csak egy vagyok a sok közül…

De én nem akarok szám lenni egy listán. Én valaki kutyája szeretnék lenni. Valakié, aki meglátja bennem a társat, az örömöt, a hűséget.

Most minden nap reménykedem. Néha hallom, hogy másokért jönnek. Olyankor összeszorul a szívem, de mégis felcsillan a remény: talán egyszer értem is eljönnek. Talán egyszer kinyílik a kapu, és én nem vissza, hanem előre indulok – egy új élet felé.