Maci

Maci egész életében szabad volt. Tíz éven át járta Miskolc utcáit, ment amerre látott, nem tartozott senkihez… és talán senki sem tartozott igazán hozzá sem. Sokan ismerték, etették, figyeltek rá, mert ez a félős, bozontos öregfiú soha nem bántott senkit. Csak csendben élt a maga kis világában.

Aztán egyik napról a másikra minden megváltozott körülötte.
A miskolci gyepmesteri telepen most biztonságban van, kap enni, nem fenyegeti az utca veszélye… de a kennel falai között mintha elveszett volna. Maci többnyire csak a házában gubbaszt, óvatosan figyel, és még mindig nem igazán érti az embereket. Nem tudja, milyen pórázon sétálni. Nem tudja, milyen érzés valakihez tartozni. Talán azt sem, milyen az, amikor szeretettel simogatják meg.

De már vannak apró változások. Akit ismer, annak a kezéből elfogadja a falatokat. Néha engedi az érintést is. Mintha legbelül szeretné hinni, hogy az ember nem csak rosszat jelenthet.

Maci nem egy gondtalan, játékos kölyök. Ő egy sokat látott, óvatos kutya, akinek idő kell, türelem és egy nagyon nagy szív. Olyan ember, aki nem azt várja tőle, hogy azonnal hálás és tökéletes legyen… hanem egyszerűen csak megmutatja neki, milyen érzés végre hazatalálni.

Annyi év magány után, vajon akad valaki, aki megmutatja és megtanítja Macinak, milyen az igazi szeretet?

Videó:
https://www.facebook.com/reel/3755221331285000