Vito

Vito, a jámbor macika

Vitot is a már (sajnos) általánosnak mondható környezetből mentette ki két barnahajú angyal Szabolcs megyében. Társával, Chicoval (őt is bemutatjuk hamarosan) érkezett hozzánk egy májusi délutánon-estelőn.

Mindkettőjük csigolyáit, bordáit látni lehetett, már bundájuk sem takarta el a szomorú tényt a kedves gazda önös érdekét szolgálva, jótékonyan, hogy már az éhhalál széléről tértek vissza közénk. Még pár nap, és későn érkezik a segítség... 

A gazdának (bár alig bírunk így hívni valakit, aki ennyire részvétlen tud maradni az éhségtől és szomjúságtól tompán csillogó szemeket nézve, a már alig hallható, ételért könyörgő, szenvedő nyöszörgést hallva) közmunkás béréből még úgy érezte, kitelik két kutyus tartása, holott még önmagát sem tudta rendesen ellátni szűkös anyagi körülményei miatt. Mégis kellett a portaőrző. Nem csak egy, hanem kettő. Hogy miért? Hátttőőőőőőőő... Mert csak. 

A ház mögött kötötte ki őket egy javaslat nyomán, nehogy jólelkű emberek még a végén meglássák, mi folyik az ingatlan hátsó fertályán, nehogy valaki is értesüljön a helyzetről, és tegyen valamit...

De szerencsére nem sikerült a dolgok elkendőzése, az állatkínzás mégsem maradt észrevétlen az utolsó utáni pillanatig... De nem sokon múlt. 

Mikor az angyalok odaértek, Vito azt sem tudta, mit tegyen először. Talán simit kérjen? Bújjon a kínt elűző, puha karokba? Egyen? Vagy igyon végre egy jóízűt? Mindent egyszerre akart megtapasztalni, át akarta élni, milyen a feltétel nélküli szeretet. Hagyta, hogy lágyan cirógassák, vizsgálgassák, tapogassák minden porcikáját. A szíve mélyén lévő rettegést elrejtette, csak élvezte a pillanat csodáját, mert félt, hogy ennek az édeni jelenésnek mindjárt vége szakad, mikor az angyalok szomorú sóhajjal felállnak, majd elmennek örökre, ő pedig végleg ott marad csendben elsorvadni...

De félelme elszállt, mikor velük mehetett, oldalukon odakocoghatott az idegen autóhoz, mert remény ébredt lelkében, hogy minden jobbra fordul most már!

Az egyik, láthatatlan glóriát viselő lány ideiglenesen elhelyezte őket magánál, míg értük tudtunk menni.

Azóta Vito (de nem Danny De, mert nem olasz származású) családtag nálunk. Orvosi kivizsgálása megtörtént, szívféreg tesztje negatív lett. Egészségével szerencsére semmi helyrehozhatatlan nem történt, csupán híznia kell. Rendkívül széplelkű, szeretetéhes és jámbor minden emberrel, és mire tökéletesen helyrejön mind testileg, mind lelkileg, egy fantasztikus küllemű tündérfiú lesz belőle, hiszen jelleme már most az! Más kutyákkal is gond nélkül szoktatható, semmi problémája nincs senki (kutya)fiával, így már csak a varázslatos új családi otthon hiányzik teljes boldogságához - na, és persze a miénkhez! 

Facebook adatlapja: https://www.facebook.com/pcas.allatmentes/posts/pfbid0yfSmDg1vBUGRjody2yfuJjLKAwmQfXayGDkAorq5fhmhv6TdKGsk2Qc8fES2jHrkl